ELŐSZÓ HELYETT

 

 

Ismereteim szerint Égerszögről sem helytörténeti, sem egyháztörténeti összefoglaló kiadvány még nem jelent meg, ha csak nem tekintjük annak Ferenc Lajos 1944-ben írt „ÉGERSZÖG ÉS KÁNÓ egyházközségek története” címet viselő, 58 oldalas, gépelt formában kezembe került írását. Többségében Égerszög hitbéli dolgaival foglalkozik és egy kevés falutörténettel. Mind azzal, amivel egy szorgos, a falu múltját kutatni vágyó református lelkész ránk hagyhatott. Ferenc Lajos egyháztörténeti írása remélhetőleg a közeljövőben megjelenhet nyomtatásban. Az Égerág alapítványnak egyik feladata lesz az elkövetkező években, hogy ennek eleget is tegyen.

Visszatérve e kiadvány megszületésének körülményeire meg kell említenem, hogy az 1990-es években, amikor véglegesen letelepedtünk a faluban úgy döntöttünk, hogy létre hozunk egy alapítványt, melyet 2003-ban „ÉGERÁG” néven be is jegyzett a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság.  Az alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy a falu kulturális értékeit megőrizze, hogy műemlék-, természet-, állat- és környezetvédelemmel foglalkozzon, valamint a lehetőségekhez képest szociális tevékenységet is folytasson. Az alapszabályban a felsoroltak mellett Égerszög község széleskörű megismertetése is fontos célként lett rögzítve.

Ez utóbbi vállalásunknak igyekszünk most eleget tenni e kiadvánnyal, melyhez a Mecénás pályázaton elnyert támogatás nyújtott lehetőséget. Eredeti tervünk egy átfogó monográfia megszületése volt Égerszögről, de az elnyert pénzösszeg egy ilyen terjedelmes kiadvány megszületését nem tette lehetővé.

Így hát a nagyobb lélegzetű monográfia amely a számítógépemben lapul, majd egy következő sikeresebb pályázat megnyerésével bontakozhat ki és ezzel Égerszög közel ezer éves történelme bevonulhat a helytörténeti monográfiák „képzeletbeli gyűjtemé-nyébe”.

Most ennek a szerényebb megjelenésű kiadványnak is nagyon örülünk, mert ezzel elkezdhettük egyrészt múltunk feltárását, más-részt e kiadvány megjelenésével lehetőségünk nyílik felvillantanunk az elmúlt esztendők ünnepi eseményeit.

Tóth György

 

 

AZ ÉGER VÖLGYRŐL

 

 

Éger-völgy területe főként a Galyaság alacsonyhegységi- dombsági szintjében foglal helyet és csak a legmagasabb nyíltkarsztos hegyei minősíthetők a középhegységi régióhoz. A táj arculatának változásán is jól nyomon követhető e felépítésbeli különbség. Míg az északi hegyvidék mély bevágódású völgyeivel, bővizű és állandó karsztforrásaival, nagy kiterjedésű töbrös karsztfennsíkjaival típusos középhegységi karsztvidék, addig az Éger-völgyére az alacsonyabb, lankás domb-hátakkal, lapos völgyekkel tagolt felszín a jellemző.

A völgyet határoló nemzeti park legmagasabb pontja az Égerszög közelében található 604 méteres Fertős-tető.

A karsztfennsíkok átlag ma-gassága 500-600 méter kö-zötti. A legalacsonyabb pont pedig a Bódva völgyében található, ami (150 méter).

A közeli erdők összetétele gyertyános-tölgyesek, bükkösök, patak-kísérő égeresek, fenyőfélék. Az erdőségek gazdag gombatermést adnak (vargánya-, róka-, császár-, trombita-, galamb gomba).

A szarvasállomány vadgazdálkodási szempontból a karsztvidék egyik jelentős értéke. De megtalálható itt a vaddisznó, nem kevés az őz, és újra honos nagyragadozója a hiúz.

A terület éghajlata nedves, szárazföldi és a Kárpátok közelsége miatt erős hegyvidéki hatású. Domborzatából és elhelyezkedéséből adódóan hazánk egyik leghidegebb tájegysége. Évi közép-hőmérséklete nem éri el a tíz Celsius-fokot. A téli és nyári időszak hosszú, a tavasz és ősz rövid ideig tart. Az utolsó fagyos tavaszi napok április végére esnek. Sajnos 2007-ben ez kitolódott májusra, amikor majdnem -10 C fokot mutatott a hőmérő. Ennek következtében minden gyümölcs elfagyott. Ami megmaradt a kis-kertekben, azt később a jég verte el. Az utóbbi években az időjárási jellemzők megváltozni látszanak a globális felmelegedés miatt. Az átlagos legnagyobb hóvastagság 50 centiméter. Ez természetesen nem az utóbbi évek átlaga.

Az Éger patak völgyében három település található: Szőlősardó, Teresztenye és Égerszög. A völgyön befelé haladva Égerszög az utolsó, zsákfalu. Megközelíthető alsórendű úton Perkupa és Kánó felől, vagy a környező hegyeken át a völgyet körülölelő összes településről többnyire jelzett turista utakon.

ÉGERSZÖG TÖRTÉNETE

 

 

A történelmi Gömör, Torna és Borsod megye határán, a Rét-patak völgyfőjében, Aggtelek délkeleti szomszédságába települt, egykori Torna megyei község. Területe: 10,77 km². Jelenleg lakosainak száma 50-60 főre tehető. Égerszög a középkorban, a falu mai területén alakulhatott ki, feltehetően a 12. században. Valószínűleg Kovácsi nevű, Árpádkori település, mely a tornai királyi erdőuradalom vasműveléssel foglalkozó népének települése lehetett. Az itt lakók vaskohászattal foglalkozhattak. Erre utaló salaknyomokat találtak a település határában. A terület fában gazdag, így a kohók működtetéséhez szükséges faszenet a környékbeli erdők fáiból égethették. Az erdőirtás során felszabadult területeket pedig mezőgazdasági művelés alá vonták.

A királyi erdőuradalom halászó vizeit felügyelő vízóvók kapták Égerszög területét (Kovácsi néven) 1270-ben. Vezetőjük Böjte volt. A vízóvók birtokát a 13. század végén többször is igyekeztek meg-szerezni befolyásos főurak, míg végül Porcs fia Domokos nádor foglalta el, többek között Kovácsi települést is, és azt Égerszögre keresztelte. Ezután Tomori Elus János kisnemes kezére került a falu.

A falu neve az égerfa és a sarok, szeglet, zug jelentésű –szög utótag összetétele.

1409-ben Zsigmond király, két hívének Ezdegei Besenyő Pál horvát-szlavón bánnak és Berencsi Sáfár Istvánnak adományozta Torna várát a hozzátartozó falvakkal együtt, majd az előbbi birtokához csatolta 1424-ben, Égerszöget is. Ezáltal a település a Tekusok szalonnai ágához tartozó birtokától a tornai uradalomhoz került. 1436-tól Berencsi Sáfár Istváné, illetve fiaié lett, majd e család kihaltával a falu Vitéz János – Mátyás király egykori nevelője - esztergomi érseké lett. 1470 körül Égerszög Szapolyai Imre tulaj-donába került.

A mohácsi csatavesztést követően János királytól 1531-ben Ferdinánd Égerszöget elvette, s azt Horváth Gáspár főkamarásának adományozta, kinek halála után özvegye 1559-ben Mágóchy Gáspárnak és Tamásnak adta el.

A török megszállás alatt a portyázó csapatok Égerszöget sem kímélték, bár a település pontos történetét a 17. századból nem ismerjük. 1720-ban Égerszög a kuriális helyek között van felvéve, 12 magyar jobbágy háztartással. A 18. századból már írások bizonyítják, hogy az itt élő emberek földműveléssel, szőlőtermesztéssel, szén- és mészégetéssel foglalkoztak.

Dokumentált, hogy 1828-ban, 77 lakóházában 633 református vallású lakos élt. A falu ekkor volt a legnépesebb, s ezután megkezdődött a lassú népességfogyás, amihez a mezőgazdaság szerkezetének átalakulása, az állattenyésztés és gyümölcstermelés megszűnése, a szőlőültetvények pusztulása is hozzájárult. A környéket sem kímélte a 19. század végén kezdődő világot átfogó gazdasági válság, és így többen kivándoroltak Amerikába. Volt, aki hazajött megtakarított kis pénzével és új életet kezdett, de sokan új hazát kerestek és találtak is, a tengeren túl. Ez a kivándorlási folyamat az 1930-as évekig tartott. A környékről 1956-ban is sokan mentek el idegenbe. Így égerszögi születésűek is.

A 20. század első felének megpróbáltatásai után 1950-ben önálló tanácsú község lett, majd 15 év múltán a szőlősardai közös tanács részévé vált. 1979-től az 1989-es rendszerváltásig Perkupával alkotott közös tanácsot. A település önállóságát 1990-ben kapta vissza, ma körjegyzőségének székhelye Szőlősardó.

Égerszög nevét a határában, a Pitics-hegy tövében, 1954-ben felfedezett Szabadság-barlang tette országosan ismerté, mely a turisták számára sajnos nem látogatható. A Pitics-hegyen található kilátóból a szlovákiai Alacsony-Tátra hegyeiben gyönyörködhetünk. A barlangbejáró közelében az 50-es években turistaszálló épült, majd a rendszerváltáskor magánkézbe került és az óta is panzióként működik.

A faluba érve, - az „alvégre”- jellemző az építészet sokszínűsége.  A megmaradt régi házak egy részét „modernizálták”, vagy lebontották és helyettük a 60-as évek stílusában épült építészetileg jellegtelen kockaházakat építettek az itt lakók. Amelyik épület méltó lehetett volna arra, hogy az utókor is megcsodálhassa, annak kicserélték az ablakait „Tűzép” nyílászárókra.

Az „alvégben” három módosabb gazda nem parasztház jellegű lakóházát találjuk, amelyek szépen illeszkednek a falu harmonikus építészetébe. Ezek a fő út 24, 28, 30 szám alatt láthatók. Ezekkel az épületekkel szemben található a bolt és a kocsma, melyeket a múlt század első évtizedeiben zsidó származású kereskedő építetett. Tudjuk, hogy ők meghatározói voltak a környező falvak keres-kedelmi életének, így természetesen Égerszögnek is. Mellette, az 1960-as években a falu lakosainak összefogásával épült kultúrház található, melynek stílusa meghatározhatatlan.

Az egykori egyházi iskola, a tanítói lakással 1871-ben épült. Napjainkban az épületet részben az önkormányzat használja. Az első teremben orvosi rendelő működik. A mellette lévő helyiséget télen imateremként használják a hívők. A hátsó részben polgármesteri hivatal található. Az iskolában a múlt század hatvanas éveiben folyt utoljára oktatás. A volt iskola berendezéseit (padok, tábla, tanári íróasztal) a szendrői iskolatörténeti kiállító teremben láthatjuk.

A templom kőfallal körbe-vett kertjében található az első világháborús emlékmű. Hasonló emlékmű a felvidék több falujában is látható. Az égerszögi emlékmű talap-zatára 1994-ben, egy már-ványlapon helyezték el a második világháború hőse-inek neveit, mely táblára nem csak a honvédő ka-tonák, hanem a faluból el-hurcolt és meggyilkolt zsidó lakosok nevei is felkerültek. Jeles ünnepeken rendszeres koszorúzással emlékeznek meg a falu hősi halottairól.

Égerszög lakossága a középkorban -16. században-, a környező településekkel együtt tért át a református vallásra.  Építészeti emlékei közül különösképp figyelemre méltó kőtemploma, melyet 1791-ben építettek késő barokk stílusban. Valószínűleg a korábban itt állott templom helyére, amely a korabeli hiteles bizonyítékok szerint már a 14. század közepén bizonyosan állt. Ezt a tényt megerősíti az, hogy a templom mögötti dombon történt földmunkák során emberi csontokat forgattak ki. A középkorban a templom köré temetkeztek az emberek, mint ahogy ma is sok helyen. A templomhoz 1929-ben 24 méter magas, karcsú, sisakos harangtornyot építettek eklektikus stílusban, és benne egy 75 kg-os, valamint egy 120 kg-os harang található. Korábban csak fatorony állt a templom mellett. Az új torony építésekor került beépítésre Molnár Benjámin által elkészített templomajtó is, aki a falu ügyes kezű famunkása volt. A temp-lomhajó mindkét vége egyenes záródású, mennyezetét két cseh-süveges boltozat alkotja, melyek a falakból kiugró pilléreken nyugszanak. A református templom belseje nagyon egyszerű, fehérre festett, teljesen dísztelen. A padokon kívül nélkülözhetetlen berendezési tárgy a szószék és az Úr asztala. Az Úr asztalára minden Úrvacsora alkalmával egy különlegesen szép matyó hímzésű terítő kerül, melyet 1936-ban Oláh Andrásné, született Szűcs Borbála adományozott az egyháznak. A megáldott bort, Kovács János gondnok, valamint Fejes Julianna és Farkas Erzsébet által ado-mányozott kelyhekből isszák az Úrvacsorát vevők. Az Úr asztala négyszög ala-kú, faasztal. Az 1782-ben, B. P. monogrammal jegyzett asztalnak a teteje kör alakú, valószínűleg a korábbi templom tartozéka lehetett.

A templom történetéhez tartozik, hogy 1941-ben rettenetes erejű pusztító szélvész sújtotta a települést. Háztetőit az orkán erejű szél elsodorta. Hatalmas fákat tépett ki gyökerestől a vihar. Ezek egyikét átrepítette a falu felett és az a templom toronycsillagának vágódva, derékszögben elhajlította a csillagot és a kakast tartó vasrudat. Másfél évtized után, 1957-ben állították helyre budapesti barlangászok.

Az Égerág alapítvány, -mert fontosnak tartotta-, adományokból, 2005-ben elkészítette a templomtorony esti megvilágítását.

A falu egyik legszebb épülete, az 1875-ben épült paplak. Az épület udvarát déli oldalról a Rét patak határolja, mely a partján lévő hatalmas fákkal, valamint a paplak faragott tornácos bejáratával Mikszáth-i, Móricz-i hangulatot ébreszt az idelátogatóban.

A település főutcáján bontatlan egységben számos, a 19. század második felében – a perkupai kőművesmesterek által épített – szinte eredeti állapotban fennmaradt népi lakóház áll. Ezek az épületek jól jelzik az egykori építtetők módos vagyoni helyzetét és az akkori falu megkérdőjelezhetetlen élni akarását. A település történelmi emlékoszlopa mögött, a Kossuth utca 1. szám alatt, a Műemlék Felügyelet által vé-detté nyilvánított épület látha-tó. A helyi önkormányzat 2004-ben több, mint 30 ritka épü-letegységet, csűröket, lakóhá-zakat helyezett helyi védelem alá. Ezek nagy része a felvégben található. A „felvé-gi” utca mindkét oldala bő-velkedik építészeti remekek-ben. Ilyenek a jobb oldalon látható parasztházak, a 42-es számtól kezdődően. 44 szám alatt látható a kisnemesi kúria jellegű épület. Sajnálatos, hogy a falu magtárát és kovácsműhelyét, -mely az utca közepén állt- lebontották, pedig ideális tájházat alakíthatott volna ki belőle a közösség. Helyette most vendégházat építettek. Az utca végén a patakkal párhuzamosan is egy szép parasztporta látható, hatalmas keresztcsűrrel. A csűrök keresztbe építése a környék építési kultúrájának jellegzetessége. A gazdák a betakarított szénát és a szénásszekeret, - melyet ökörrel vagy lóval húztak - itt tartották. Vannak csűrök melybe bor- és terménytárolásra alkalmas pincét is építettek.

Most idézzük fel néhány mondatban Égerszög temetkezési szokásait. Az 1990-es évek elején az önkormányzat ravatalozót építtetett, ami részben hozzájárult a régi temetkezési szokások megszűnéséhez. Korábban, évszázadakon át a halott házában történt a felravatalozás és a szertartás. Innen a falubeli fiatalok vitték ki a koporsót a dombtetőre, a temetkezés helyszínére. Ez az évszázados hagyomány is megszűnt és felváltotta a temetkezés újabb, modernebb formája. Hagyomány volt az is, hogy a temető kapujában a temetés végén, amikor a gyászolók távoztak, a gyászoló család által kiválasztott személyek, „bogácsával”, kalácssal és borral kínálták a gyászolókat. A 90-es években ezt a szokást még gyakorolták, mára már végleg megszűnt. A temető kapujából távolabb láthatjuk a „holt falut”, a temető archaikus, népi díszítőművészeti alkotásokkal megmaradt részét. Még ma is láthatók az elhunyt kora és neme szerint különbözően faragott, régi oszlopos fejfák a galyasági temetők egykori, korántsem egyhangú képének tanúi. Ezt a látványt ma már megtöri a kőrengeteg, mert itt is márványba vagy műkövekbe vésik a halottaiknak szánt utolsó üzenetet és nem a faragott fejfákba. Eltűnt egy több évszázados szokás és jött helyette a globalizált világ.

A környező településekhez hasonlóan Égerszögön is változtak a temetkezési szokások. A református lakosságtól külön helyezték el, kissé távolabb, a domb aljába a zsidó lakosok síremlékhelyeit. Sajnos, ma a zsidó síremlékek a földre ledőlve láthatók a néhai szögi Pozsgai István kisnemesi portája végében, méltatlanul az utókor előtt.

Mint minden „valamire való” faluban így Égerszögön is elterjedtek különböző, érdekes helyi történetek, melyek szájhagyomány útján terjedtek. Így minden ember, kinek száját elhagyta egy-egy történet, hozzátehette saját elképzelését, beleszőhette egyéni fantáziáját. Ezek közül idézek most két népmondát a falu múltjából, amit Magyar Zoltán: TORNA MEGYEI NÉPMONDÁK című könyvében olvashatunk.

Az elsőt elmondta Oláh Endre 1997-ben. A „felvég” elején látható Varga Pál háza, mely az egyik monda helyszíne. Ez a monda egy zsiványról szól, és annyit tudunk róla, hogy Simon Bertalannak hívták. „Varbócon lakott, itt a környéken az vót az ismertebb zsivány. Akármi történt a környéken, hát ráfogták, hogy Simon Berti csinálta. Hát eset vót olyan itt Égerszög községbe: a Varga Pálnak vót egy ilyen szalmás csűrje, és akkor is a csendőrök körözték a Simon Bertalant. Körülfogták a portát, a lakosság, de sehol nem találták a Simon Bertit. Akkor őszidőszak vót, be vót termelve a csűrbe a termény, és ott bújt valami kéve alatt. Felszedték az összes kévét, és a Bertit nem találták. És végén, pont az utolsó kéve vót, ami eltakarta, és Berti megszabadult. Nem tudták elfogni.”

És a másikat elmondta Pozsgai Mária 1997-ben. Ennek helyszíne a Danca-lyuk (barlang), ami a falutól úgy  2 kilométerre van. Témája pedig az, hogy hogyan menekült meg IV. Béla katonáival az ellenség elől. „Meg vót ottan valami Danca-lyuk, azt is mondták, hogy ott is, ahogy menekültek az ellenség elől, már a IV. Béla katonái, hát hogy ment utána az ellenség, oszt azt mondta, hogy: Gyerünk be oda, ni, hátha oda bújt! Hát azt mondta a másik neki: Ne menjünk oda, mert nézd csak, ha odament vóna, a pókhálót széttépte vóna. Nincs széttépve a pókháló. Oszt nem ment be. Így menekült ő meg. A pókok beszőtték a bejáratot.”

 

AMIT AZ „ÉGERÁG” ALAPÍTVÁNYRÓL TUDNI KELL

 

 

Az alapítvány 2003-ban alakult, mint nyílt alapítványt, amit a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2024. sorszámmal 2003. július 31-én vett nyilván-tartásba.

Az alapítvány célja:

Égerszög kulturális értékeinek, örökségének megőrzése

Égerszög széleskörű megismertetése

Szociális tevékenység, családsegítés

Műemlékvédelem

Természet- és állatvédelem

Környezetvédelem

Az alapítvány működési helye:Égerszög 3757 Kossuth utca 2.

2007-től az adózók jövedelmének 1%-a ajánlható fel az alapítvány számára.

Számlaszámunk: 11734080 – 20012364, számlatulajdonos neve: „ÉGERÁG” alapítvány, számlavezető fiók neve és címe: 3408 OTP BANK NYRT. ÉSZAK-MO-I RÉGIÓ, 3780 EDELÉNY TÓTH ÁRPÁD U. 1.

Adószám: 18443253-1-05

 

MEGVALÓSULT ÁLMAINK

 

 

 

2004-bena szendrői tűzoltók felújították a falu 1926-ban készült kézi tűzoltó készülékét, melyet 1950-ig használtak a helyi önkéntes tűzoltók. A tűzoltó készülék a kultúrház udvarán került elhelyezése, a falunap alkalmával. A tűzoltók, az égerszögi gyerekek segítségével egy égő szalmabála eloltásával mutatták be a készülék működését.

2005-benaz alapítvány elkészítette a templom éjszakai megvi-lágítását.

2005-benaz alapítvány nyert 50 000 forintot, amiből egy ping-pong asztalt vásárolt. Az asztal a kultúrházban lett felállítva. Minden falubeli, vagy idelátogató vendég használhatja.

2006-banemlékoszlopot állítatott az alapítvány rajta 36 történelmi évszámmal, mivel korábban minden nemzeti ünnep az első- és második világháborús emlékhelyen lett megtartva. A faragott oszlop a templomkert szomszédságában került felállításra.

2006-banelindultunk az alapítóval a FELSŐ-BÓDVA-VÖLGY LEADER+ pályázaton, melynek célja egy új közös-ségi színtér kialakítása. Célja egy olyan helyszín megte-remtése, ahol hagyomány-őrző és kulturális rendez-vényeket lehet tartani, hiszen jelenleg erre nincs alkalmas helyiség. A pályázaton való részvételt az alapító tulajdonában lévő romos, lakatlan ingatlan tette lehetővé. Az alapító az „Égerág” Alapít-vánnyal szerződést kötött, hogy amennyiben a pályá-zat sikeres lesz az alapítvány minimum öt évig, használ-hatja az újonnan kialakított közösségi színteret. A pályá-zat sikerrel járt és 2008 nyará-ra elkészülhet a közösségi tér.

A JÖVŐRŐL…Terveink kö-zött szerepel a „szögben” /Kossuth utcában/ egy telek megvásárlása, mely lehetővé tenné a falu központjából a temetőbe való kijárást. Ez eddig elkerülte az önkormányzati vezetők figyelmét, mert a „Csögér” portán akadálytalanul ki lehetett jutni a temetőbe. Mivel a tulajdonos ezt jogosan bekerítette, így a falu központjából megszűnt a kijárási lehetőség az „alvégesiek” számára. Most szintén egy bekerítetlen portát használ a lakosság egy része. Hogy ez megszűnjön, ezért szükséges lenne egy új, mindenki számára használható temetőkijáró.  

Az elkövetkező időszakban köszöntő és útbaigazító táblákat szeretnénk elkészíttetni és kihelyezni a faluba, hogy az idelátogatók könnyebben tájékozódhassanak.

 

 

 

A TÖRTÉNELMI EMLÉKOSZLOP ÜNNEPI ÁTADÁSÁRÓL

 

 

Az elmúlt évben átadásra került a templom melletti kertben a magyar történelmünket bemutató történelmi emlékoszlop, melynek felállításához területet az önkormányzat biztosított. Részletes tájékoztatás helyett idézet az átadáskor, 2006. október 20-án elhangzott elnöki beszédből:

Szeretettel köszöntöm vendégeinket, köszöntöm az országgyűlési képviselő urakat, a környék elöljáróit, egyházi személyiségeket, polgármester és jegyző urakat és kedves barátainkat! Köszöntöm  Égerszög megjelent lakosait!

Külön köszöntöm azon vendégeinket, akik adományaikkal lehe-tővé tették e történelmi emlékoszlop felállítását falunk főterén, segítve azt a szándékunkat, hogy a jövőben méltó módon ünnepelhessük meg ezer éves történelmünk eseményeit, és egyben fejet hajtva tudjunk emlékezni mindnyájan nemzetünk halottaira, akik vérük árán kivívták számunkra a szabadságot. Nekik köszönhetjük, hogy ma, itt állva elmondhassuk: szabad ország polgáraként, demokráciában élhetünk  2006-ban  Magyarországon.

El szeretném mondani, hogy amikor létrejött az „Égerág” ala-pítvány, akkor bennünk csupán egy szándék fogalmazódott meg. Egy szándék, ami arról szólt, hogy bár nem vagyunk égerszögi születésűek, de mégis azt éreztük, hogy tennünk kell valamit a faluért, melyet otthonunknak választottunk.  Mi kevesek voltunk ehhez és most is csupán csak szándék maradt volna minden, ha önök között nem lettek volna önzetlen segítők. Mert mit ér az elhatározás, mit ér a szándék, - még ha jó célok is fogalmazódnak meg - hogy az alapítvány méltó emlékhelyet hozzon létre Égerszögön, ha nem találkozik gondolatunk, azokkal az adakozó égerszögi, vagy elszármazott lakosokkal, és olyan adakozó barátainkkal, akik elhatározásunkat, és szándékunkat adományaikkal nem támogatják meg. Köszönet illeti a támogatókat.

Engedjék meg, hogy köszöntsem az alkotókat, Béres Gyula tanár urat, aki történelmünk eseményeivel felruházta emlékművűnket és köszöntsem azt, aki életet faragott a fába Görcsös Gábor tanár urat, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy fafaragó művészt, mert olyan emlékoszlopot alkotott itt a Felvidéken, melynek minden négyzetcentimétere lélekkel telt meg. A magyar nép lelkével, és az 1956-os szabadságharc hőseinek a lelkével is, akik előtt ma mindnyájan fejünket meghajtjuk. Meg kell képzeletben szorítanom Kis Árpád kovácsmester kezét is, aki a vasat életre keltette az emlékoszlopon. Különös tekintettel a töviskoszorúra, mely töviskoszorú képletes. A töviskoszorút Jézus Krisztus viselte a golgotai keresztúton és a keresztfán, ahol meghalt értünk, bűneinkért. Az emlékoszlopon is jelen van ez a töviskoszorú, mert a 36 évszám sok ezer hősi halált halt honfitársunk emlékére állítatott, akik meghaltak azért, hogy mi szabadságban élhessünk napjainkban, e hazában.

 

Az elnöki beszédet követően Béres Gyula történelemtanár, a történelmi emlékoszlop felavatásával egybekötött 1956–os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára írt ünnepi beszédét mondta el:

A történelmi emlékoszlop a jelképpé sűrűsödött történelem! Gyökere a magyar történelem kezdete, törzse a célirányos történelmi folyamat, csúcsa pedig a beteljesedés. Úgy rendeltetett, hogy népünk-nek itt a Kárpát – medencében kellett nemzetté válni, országot alapítani, megvédenie önmagát és Európát. Nehéz hivatás jutott osztályrészül. Mi sem bizonyítja jobban ennek sikerét, hogy most az 1956–os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján együtt tudunk itt ünnepelni.

Az út, amit eddig megtettünk – vérrel, áldozatkészséggel, dicsőséggel van kikövezve – nemcsak a diadal útja volt, bár a megszépítő távlat nemzetünk sötét napjaiból is jövőt építő tanulságokat hagyott hátra. Ez maradt okulásunkra és elődeink példája.

Az emlékoszlopon lévő évszámok a magyar évszázadok egy – egy kiemelkedő eseményét örökítik meg. Az egyik közülük a mai ünnepé. Arra a forradalomra emlékezünk, amely a történelmi hagyományokkal szembenálló diktatórikus rendszert akart eltörölni, békés majd később fegyveres úton is. Az utóbbi miatt sokan a vérüket is adták a szabadságért. Albert Camus francia író az 1956–os for-radalom tiszteletére írt, A magyarok vére című esszéjében a következőket írja: „A legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon… Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.” Az ünnep azt is jelzi, hogy a mi emlékezetünkben nem alvadhat meg mártírjaink vére és tette.

Egy olyan diktatórikus rendszert buktattak meg, mely intézke-déseivel a demokratikus szabadságjogok a magyar nemzeti tudat felszámolását akarta véghez vinni. ’56 őszén a megélénkülő kor-mányellenes hangulat eredményeként létrejött az a csíra, mely a Petőfi–kör és az Írószövetség révén elindította a változtatás igé-nyének hullámait. Október elején Rajk László és a rendszer ellen-ségeiként kivégzett katonatisztek, újratemetése már jelezte a tö-megek elégedetlenségét. A Batthyány-i emlékmécsesnél megren-dezett október 6– i megemlékezés, a tömegek néma tüntetése volt a hatalom ellen. A lengyel események hírére a magyar köz-hangulatot a változtatás igénye a pattanásig feszülő elégedet-lenség jellemezte. A parázs a hamu alatt egyre jobban izzani kezdett, amit az ifjúság lobbantott lángra. Október 22–én a magyar felsőoktatás diákjai 16 pontban követelték a diktatórikus rendszer intézkedéseinek megszüntetését, a szovjet csapatok kivonását, a koncepciós perek felülvizsgálatát, az új Kossuth címer bevezetését és még sorolhatnánk a követeléseket… 23–ra a fiatalság békés tüntetést szervezett, amit először nem engedélyeztek, majd később fasiszta, népellenes tüntetésnek bélyegezték. A Petőfi és Bem szobornál lévő tömegek az országház elé vonultak és Nagy Imrét követelték. A hatalom elefántcsont-tornyába bezárkózva megtagadta az együttműködést már csak a hazugság, az erőszak és a fegyverek érveiben bízott. Így került sor a rádiónál a fegyveres összecsapásra. Közben az őszi levelekkel a gyűlölt rendszer jelképei is hullottak a középületek falairól, koptak le lobogókról, ruhákról. Ezért lett a forradalom szimbóluma a lyukas zászló. Este kilenc óra után a Városligetben ledöntötték Sztálin szobrát. Másnap 24–én már a szovjet tankok ellen harcoltak a forradalmárok. „Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó és szenvedés; mégis, mikor átvágtam a Hősök terén, mosolyognom kellett, mert nem állt szobor többé a csizmában”, írta Faludy György: Ezerkilencszázötvenhat, Te csillag című költeményében. Az országban sorra lobbantak fel a forradalom fáklyái. 25–én megalakult a Nagy Imre kormány. A szovjeteket kiszolgáló politikusok, mint Kádár János, mindent megtettek annak érdekében, hogy aláássák a nemzet önbecsülését, és vérbe fojtsák a nép akaratát. Így lett november 4–e a hóhérok diadala. Azt hiszem sajátosan csak ránk, magyarokra jellemző, hogy forradalmaink ünnepének napján azok leveréséről is megemlékezünk. Így az ünnepi hangulatot beárnyékolja a bukás elszomorító érzése és az áldozatokra való visszaemlékezés. Talán ebből is ered jelenünk pesszimizmusa.

A harmadik évezred elején visszatekintve a múltba, újuljon meg gondolkodásunk! Tekintsünk optimistán az előttünk álló feladatokra és a jövőbe vetett bizalommal, értékeinket felmutatva építsük fel azt az országot, amit a forradalmárok nekünk szántak! Tamási Áront segítségül híva:

„Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.”

Ez 1956. október 23–a győztes forradalmának máig és örök időkig ható üzenete és célja! Legyen ez az 50. évforduló kiindulópontja egy jobb, megértőbb 21. századi Magyarország kibontakozásának. Méltó utódokká pedig úgy válhatunk, ha megőrizzük nemzeti identitásunkat, élethelyzetünkben pedig vállaljuk nemzetünk építé-sét és a becsületes, hazaszerető utókor, értékekre fogékony ifjúság nevelését. Végezetül engedjék meg, hogy beszédem Bibó István államminiszter és Albert Camus gondolataival zárjam:

„A magyar népnek, mely e pillanatban e történelmi szerep minden dicsőségét és minden súlyát hordozza, az a dolga, hogy… továbbra is utasítson vissza minden együttműködést azzal, ami hazugság és erőszak. Az nem feladata, hogy új felkelést kezdjen, és új vissza-torlást provokáljon ki. De feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizze meg a maga forradalmának zászlaját, mely az emberiség szabadabb jövőjének zászlaja is. ”(1957)  … mert … „ A magyar vér olyan nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét.”

A MAGYAR TÖRTÉNELEM FONTOSABB ÉVSZÁMAI

 

 

Az alábbi évszámok olvashatók a 2006. október 20-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, Égerszögön felállított történelmi emlékoszlopon.

Összeállította:Béres Gyula

 

895 – 900Az etelközi magyar törzsek Árpád fejedelem vezetésével bevonulnak, és birtokba veszik a Kárpát – medencét.

955Augsburgnál, Lech mezején a magyar kalandozó csapatok vereséget szenvednek I. Ottó német – római császártól . A kudarc a kalandozások végét jelentette.

973Quedlinburgban, Géza fejedelem és kísérete részt vesz az első európai csúcstalálkozón, melyen a magyarság számára a keresztény közösséghez való tartozás kritériumait szabják feltételül.

997Géza fejedelem halálát követően, Vajk – István lesz az új fejedelem.

1001 január 1.  I. (Szent ) István királlyá koronázásával, valamint a vármegyei és egyházi közigazgatás  megszervezésével létrejön az önálló Magyar Királyság (1000. december 25. ).

1077I. Szent László lovagkirály uralkodásának kezdete.

1083Ebben az évben avatják szentté I. Szent László király kezdeményezésére, I. Szent István királyt, Gellért püspököt és Imre herceget.

1172A bizánci udvarban nevelkedő és a Magyar Királyságot a korabeli keresztény közösség, egyik vezető gazdasági hatalmává tévő III. Béla király uralkodásának kezdete.

1222II. András király kiváltságlevelének (Aranybulla) kelte, mely a királyi szerviensek jogairól rendelkezik. Később ez a dokumentum vált a sarkalatos nemesi jogok és a későbbi magyar alkotmány alapjává.

1236Julianus barát a Volga vidékén megtalálja az ősmagyarokat, akikkel magyar nyelven beszél.

1241A tatárjárás néven elhíresült, mongol támadás kezdőéve, mely következményeként IV. Béla király vezetésével újjá kellett szervezni az egész ország közigazgatását és életét.

1301III. András király (az utolsó aranyágacska) halálával kihal, férfiágon az Árpád – ház.

1335A visegrádi királytalálkozó, melyen III. Kázmér lengyel, János cseh király és Károly Róbert magyar király,  többek között megegyeznek, Bécs árú megállító jogát kikerülve, egy új az északi irányba kialakítandó kereskedelmi  útvonal irányáról, amely a nyugati gazdasági orientáció fontosságát erősítette.

1370I. Nagy (Anjou) Lajos magyar királyt lengyel királlyá koronázzák.

1414A konstanzi zsinaton I. Luxemburgi Zsigmond magyar király, megszünteti a nyugati egyházszakadást, és máglyán megégetteti, Husz János cseh eretnek vallási tanítót.

1456Nándorfehérváron a török túlerővel szemben, győz Hunyadi János és Kapisztrán Szent János keresztes serege. A csata kimenetele évtizedekre megállította a török előrenyomulását Magyarország irányába.

1485I. (Hunyadi) Mátyás király ostrommal elfoglalja Bécs városát. A harci cselekedet részét képezte az uralkodó kelet – európai birodalom építési tervének.

1526A mohácsi síkon a magyar haderő és főnemesség katasztrofális vereséget szenved a török haderőtől. A király és a magyar főnemesek zöme hősi halált halt.

1541A török csellel birtokba veszi Buda várát. E tettel az ország három részre szakad: Királyi Magyarország, Török Hódoltság, Erdélyi Fejedelemség.

1552Egerben a hős várvédők, Dobó István várkapitány vezetésével, győzelmet aratnak a török túlerővel szemben, így a Felvidék kapuja magyar kézen marad.

1604-1606A Bocskai István vezette Habsburg ellenes szabadságharc kezdete és vége, mely a nemzeti függetlenséget kívánta elérni.

1686Budát és az ország középső részét az európai Szent Liga csapatai felszabadítják a török megszállás alól.

1703-1711A hegyaljai megmozdulásokkal kezdődő, II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kezdete és vége, mely esemény a nemzeti egység és függetlenség egyik történelmi talpkövévé vált.

1830A magyar reformkor kezdete mely a polgári átalakulást és a gazdasági felemelkedést kezdeményezte.

1848A márciusi ifjak vezetésével és Kossuth országgyűlési munkájának eredményeképpen győz a forradalom és az első felelős kormány megalakulásával, megindul Magyarországon a polgári átalakulás.

1867Az osztrák – magyar kiegyezés és I. Ferenc József magyar királlyá koronázásának ideje.

1896A magyar honfoglalás 1000. évfordulója.

1920Az első világháborút lezáró Párizs környéki béke eredményeképpen a trianoni békediktátummal a történelmi Magyarország – Horvátországgal együtt - 325 411 km² területéből csupán 92 963 km² maradt magyar kézen és a 20 886 487 fős lakosságból 7 615 117 fő maradt a megcsonkított országnak.

1938Az I. bécsi döntés eredményeként a trianoni békeszerződésben elcsatolt Felvidék egy része visszakerült Magyarországhoz.

1956A diktatórikus rendszert megszüntető, a demokráciát, többpártrendszert és szabad választásokat követelő forradalom győzelme. A magyar nép a szabadságharccal és hőseivel bizonyította, hogy képes elszántan küzdeni a szabadság nemes eszményéért.

1989A magyar rendszerváltozás kezdete.

2000-2001Az 1000 éves Magyarország millenniumi ünnepségsorozata.

2004A magyarok kettős állampolgárságáról szóló népszavazás kudarca.

2006A nándorfehérvári diadal 550. és az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója.

 

 

FELHASZNÁLT IRODALOM:

AZ AGGTELEKI NEMZETI PARK, 1998.

FERENC LAJOS/ ÉGERSZÖG ÉS KÁNÓ EGYHÁZKÖZÖSSÉGEK TÖRTÉNETE, 1944.

KOLESZÁR KRISZTIÁN/ EDELÉNY ÉS TÉRSÉGE, 2004.

MAGYAR ZOLTÁN/ TORNA MEGYEI NÉPMONDÁK, 2001.

 

KIADTA:AZ „ÉGERÁG” ALAPÍTVÁNY

A KIADVÁNYT ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE:

TÓTH GYÖRGY AZ „ÉGERÁG” ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUM ELNÖKE